Akit két anya szült...

Hivatás-e örökbefogadó szülőnek lenni?

2016. december 28. 09:29 - Alfa Hang

A kérdésre a válaszom az, hogy igen. De, hogy miért, azt az ebben kételkedőknek örökbefogadó édesanyák szavaival szeretném megmagyarázni. Mielőtt Rékától, Judittól és Évától idéznék, valamit le kell írnom. Az örökbefogadó apa és anya nem olyan hivatás, mint orvosnak vagy tanárnak lenni. Úgy hivatás, mint szülőnek, de mégis más. Ehhez a hivatáshoz különleges lelkialkat kell. Hogy milyen ez a lelki alkat? Nos, ebből a cikkből megismerheted.

anyai_tanyer_baba_kez.jpg

Saját útra találnak

Réka és férje nem hozott világra saját gyermeket. Mindent megpróbáltak, amit orvosilag lehetett, de aztán jött egy súlyos betegség.

„Amikor a melonómát diagnosztizálták – mondta Réka –, akkor hagytam fel azzal, hogy orvostól orvosig járjak, és a megoldást keressem. Azt mondtam, hogy ezt a helyzetet el kell fogadnom. Nem megoldanom kell, hanem elfogadnom… Akkor hát legyen családunk más úton; fogadjunk örökbe kisbabát… Amikor ezt eldöntöttük, akkor megéreztük, hogy ez az, amit szeretnénk, hogy ez a mi utunk.”

Az örökbefogadók sajátos képességei

Akik gyermeket fogadnak be mind képesek áldozatokat hozni. De van valami, amiben az örökbefogadók mindenkinél jobbak. Éva ezt a képességét így írja le.

„Elkezdtünk áhítozni egy babára… (Mivel minden erőfeszítés hiábavaló volt kialakult bennük) az a csodálatos képesség, hogy elengedjük a saját gyermek iránti vágyat.” (Mikor pedig el kezdtek járni az örökbefogadást előkészítő tanfolyamra, akkor még egy csoda történt.) Elmeséltem a többieknek a kálváriámat. Teljesen őszintén beszéltem magamról idegen emberek előtt.”

Ebből könnyű megállapítani, hogy az örökbefogadók három nagy ajándékkal gazdagabbak. Képesek elfogadni a megváltoztathatatlant, képesek elengedni és képesek őszintén megnyílni.

Ezeket a képességeket nem adják ingyen

Judit és férje is Éváékhoz hasonló utat járt be. De ez az út, tele volt fájdalommal. Judit egy napon kiszámolta, hogy a beültetett embriókból hányat vesztettek el. Ekkor ezt érezte:

„Úgy éreztem, hogy a méhem temető, én pedig nem akarok többé ebbe a temetőbe járni, mert nem akarok több temetést.” (Majd néhány nappal később így fogalmazott.) „Azt mondtam, ha a Jóisten ezt így nem akarja, akkor én sem akarhatom.” És ennek az elfogadásnak a házaséletre nézve egy nagyon jó következménye is lett. „Az örökbefogadás ebből a szempontból is igazi ajándék, mert megszabadítja (a szexet) a görcsös erőlködéstől, tehát fellélegezve találunk újra egymásra.”

No comment.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://akitketanyaszult.blog.hu/api/trackback/id/tr612042549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása